Műtárgy-nyilvántartási azonosító:
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300034
Rendeltetés és tárgyfajta:
KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ; VÍZI JÁRMŰ; GŐZÖS VÍZI JÁRMŰ
gőzhajó
Jogi helyzet:
VÉDETT TÁRGYEGYÜTTES
Alkotó(k):
építő: Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár RT. (Budapest / Újpest)
MEGNEVEZÉS: Szőke Tisza II. (ex Felszabadulás, ex Szent Imre, ex SAS, ex IV. Károly) gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) műszaki emlékei (10 tétel)
KOR: 1916-1917 KELETKEZÉS HELYE: Újpest
ANYAG:
TECHNIKA:
MÉRET:
LEÍRÁS: Az egykori Szőke Tisza II. (ex Felszabadulás, ex Szent Imre, ex SAS, ex IV. Károly) gőzüzemű oldalkerekes személyhajó eredeti, még az 1916-1917-es építés időszakából származó történeti értékű alkatrészei. A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei: 1) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) gőz-segédkormánya (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307473); 2) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) kormánymű-kormányrendszere (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307474); 3) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) gyártmánytáblája, 1916 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307475); 4) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) kéménybillentő mechanikája (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307476); 5) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) szellőző kürtője (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307477); 6) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) árbocrúdja és árboctalpa (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307473); 7) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) horgonycsörlője (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 321832); 8) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) 3 db hengeres expanziós gőzgépe (háromhengeres Compound gőzgép) (dugattyú, henger, rúd, hajtórúd) (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 321833); 9) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) kormánylapátja (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 321834); 10) Az egykori IV. Károly gőzüzemű oldalkerekes személyhajó (1916-1917) lapátkerék-tengelye és tengelycsapágyazása (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 321835).
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A Szőke Tisza (melynek meghatározott elemei a védett tárgyegyüttes részét képezik) 1917-ben épült Újpesten, a Ganz-Danubius gyártelepén a Magyar Folyam Tengerhajózási Rt. (MFTR) részére IV. Károly néven testvérével, a Zita Királynéval együtt, a Széchenyi István típus tervei alapján, mint a legnagyobb magyar folyami "termes-gőzösök". Az ún. termes gőzösök a fellendülő hazai hajógyártás terméklistáján szereplő különleges luxus-személyszállító gőzhajók voltak, amelyek a 20. század első évtizedeiben a tehetősebbek hosszú távú utazásait szolgálták. A többi korabeli széntüzelésű hajó közül kitűntek tisztaságukkal, tágas tereikkel, a közönség kényelmét szolgáló fényes társalgóikkal, éttermeikkel, sétafedélzeteikkel és viszonylag nagy sebességükkel. (Belső terüket ízléses anyagválasztás, gondos iparművészeti kidolgozás, egyedi fém-, fa-, kárpitos- és üveges munkák felhasználása jellemezte. Esztétikai értékeiket még a korabeli szaklapok is méltatták, amit a Magyar Iparművészet folyóiratban "Hajóépítés és Iparművészet" címmel megjelent cikk is bizonyít. 1919-ben IV. Károlyról Sas-nak nevezték át. 1930-ban ismét átkeresztelték: a Sas helyett (Szent Imre halálának 900. évfordulója alkalmából) a Szent Imre nevet kapta. 1938-ban a hajó részt vett az állami reprezentációban: a május 25-én ünnepélyes külsőségek közepette Budapesten megnyílt Eucharisztikus Világkongresszus egyik rendezvényhajója volt. 1938. október 9-13. között a Szent Imre volt a Felvidék déli sávjának visszacsatolásáról szóló magyar-cseszlovák tárgyalásokról tudósító újságírók bázishajója. 1941. április 13-án katonai szolgálatra adták át (parancsnok: Cornides Béla hkpt.). A MFTR 660-al a Tabánban állt. Április 14-18. között parancsra várt, majd 19-én – miután a hajóra nem volt szükség – polgári rendeltetésének visszaadták. 1944-ben a hajó testvérhajójával együtt Ausztriába került, és csak a második világháború után, 1947-ben érkezett vissza Magyarországra. 1950-ben a Felszabadulás névre keresztelték. 1958-ban felújították és turistahajóként való üzemeltetése érdekében kissé átalakították. Eredeti állapotára jellemző volt, hogy gépháza előtti orr-részben négy-, a gépház mögött pedig három fedélzettel rendelkezett. Az orr-részben kialakított matrózszállások teljes egészében a fedélzet szintje alatt kaptak helyet, a tatban kialakított utas kabinok viszont csak felerészben (ablakaik a fedélzet fölött nyíltak a szabadba). 1975-ben került sor a hajó utolsó sólyázására Újpesten. 1976-ban kivonták a rendszeres személyforgalomból. Állóhajó céljára átépítették, lapátkerekeit kiszerelték, az üres (alulról egy deszkapadlóval lezárt) lapátkerékdobban raktárhelyiséget alakítottak ki. 1979-ben a MAHART átadta Szeged városának, és elhagyva a Felszabadulás nevet, Szőke Tisza II-re keresztelték. 1980-ban étterem-hajó funkciót kapott, majd az 1980-as évek végétől diszkó hajó lett. Az 1980-as éveket követően is többször váltott gazdát, de teljes körű felújítást vagy legalább korrozióvédelmet nem végeztek rajta. A hasznosításával kapcsolatos nagyívű tervek is mind zátonyra futottak. 2012-re a védetté nyilvánítás idejére rendkívül rossz állapotba került, február végén – feltehetően a jég okozta nyomás hatására – a hajótest megtelt vízzel és részben elmerült. A teljes hajó megmentése, figyelembe véve a többszörös átalakítását követen csak töredékesen megmaradt történeti értékeit is, aránytalanul nagy költségekkel járt volna, gyakorlatilag ellehetetlenült. Ezért a hajó egészének védetté nyilvánítására nem került sor. Azonban a hajó egyes eredeti, az 1916-1917-es építés idejéből származó műszaki elemei, egyediségük, közlekedés- és hajózástörténeti forrásértékük miatt a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emlékei közé tartoznak.